A sérült gyermek öröksége 1. rész
Ha gyermekkorunkban tartós érzelmi hiányt, elhanyagolást vagy feltételes szeretetet élünk meg, felnőttként továbbra is ezt a hiányzó élményt fogjuk keresi. A lelkünkben mindig ott lesz egy kielégítetlen szükséglet: a szeretet, az elfogadás, a biztonság, a figyelem vagy az elismerés iránti vágy.
Ilyenkor a külső világ felé, egy szinte végtelennek tűnő igény jelenhet meg bennünk:
- Végre valaki szeressen feltétel nélkül
- Végre valaki lásson meg igazán
- Végre valaki töltse be azt az űrt, amit belül érzek
A probléma
Ez a sérült belső gyermeki részünk, a jelenben próbál olyan szükségleteket kielégíteni, amelyek eredetileg a múltban nem teljesültek.
Ezért a külső megerősítés vagy szeretet csak átmeneti megkönnyebbülést hoz. Mindig megmarad egy belső kielégítetlen hiányérzet, ugyanis a múltbeli hiányt utólag semennyi külső figyelem, elismerés vagy szeretet nem tudja betölteni.
Egy felnőtt kapcsolat sok gyógyító élményt képes adni, de nem tudja teljes mértékben pótolni azt, ami egy fejlődési időszakban hiányzott.
Ha tudattalanul a párunktól, a barátainktól vagy a környezetünktől várjuk el, hogy ezt a hiányt betöltse, akkor gyakran csalódás, követelőzés, függőség vagy akár mások érzelmi kizsigerelése jelenhet meg.
A gyógyulást nem a hiány maradéktalan betöltése, hanem a hiánnyal való új kapcsolat kialakítása fogja elhozni.
Ez egyszerre kapcsolati- és belső folyamat.
Szükségünk van olyan kapcsolati élményekre, amelyekben fokozatosan megtapasztalhatjuk a biztonságot, az elfogadást és a kölcsönösséget.
DE! Szükségünk van arra is, hogy megtanuljuk felismerni és gondozni a saját sérült részeinket.
A szeretet és a kapcsolatok fontos gyógyító erőt hordoznak. Azonban a valódi változás akkor kezdődik, amikor tudatosan kapcsolatba kerülünk a bennünk élő sérült gyermekkel, és fokozatosan megtanuljuk megadni magunknak azt a biztonságot, elfogadást és együttérzést, amelyre egykor szükségünk lett volna.
Ha a korai sérüléseink tudattalanok maradnak, akkor nagyon erős hatással lehetnek a felnőtt személyiségünkre. A súlyos érzelmi hiány nem tűnik el a felnőttkorral. Tovább él a személyiségünk mélyén, és ebből adódóan sokszor ebből régi hiányból és félelemből működünk a mindennapokban.
Milyen jelei lehetnek ennek?
- Fokozottan vágyhatunk a szeretetre, figyelemre, elismerésre
- Erősen félhetünk az elutasítástól vagy az elhagyástól
- Nehezen viselhetjük a hiányt, a veszteséget vagy a frusztrációt
- A biztonságot pénzben, hatalomban, státuszban vagy mások feletti kontrollban kereshetjük
- Kielégíthetetlennek tűnő igényeket támaszthatunk a kapcsolatainkban
- Követelőzőnek, önzőnek vagy birtoklónak tűnhetünk a környezetünk számára
- Újra és újra azt remélhetjük, hogy végre valaki betölti azt az űrt, amely gyermekkorunkban keletkezett
A megoldás
Nem az, hogy végre megtaláljuk azt az embert, aki majd maradéktalanul betölti ezt a hiányt.
Inkább az, hogy a felnőtt énünk fokozatosan kapcsolatba kerül ezzel a sérült résszel. Felismeri a fájdalmát, és megtanulja megadni neki azt az együttérzést, biztonságot és elfogadást, amely egykor hiányzott.
A sérült belső gyermeki részünk gyógyításának számos előnye lesz.
Érzelmi előnyök
- Csökkenhet a belső üresség és a kielégíthetetlenség érzése
- Nagyobb belső biztonság és stabilitás alakulhat ki
- Enyhülhet a szégyen, a "nem vagyok elég" érzése
- Az ember kevésbé lesz kiszolgáltatva a hangulatainak és a régi sebeinek
- Megnőhet az önelfogadás és az önmagával szembeni együttérzés
Kapcsolati előnyök
- Kevesebb lesz a másoktól való függés
- Csökkenhet az állandó visszaigazolás iránti igény
- Egészségesebb határok alakulhatnak ki
- Mélyebb, kölcsönösebb kapcsolatok jöhetnek létre
- A szeretet és a közelség kevésbé félelmetes, ugyanakkor kevésbé "élet-halál kérdés" lesz
Viselkedésbeli változások
- A sértettség, a düh vagy a követelőzés helyett nagyobb szabadság jelenhet meg a reakcióinkban
- Kevésbé lesz szükség kompenzációkra (például túlzott teljesítményre, birtoklásra, kontrollra vagy másoknak való megfelelésre)
- Csökkenhet a kényszeres "még több kell" érzése
- Az ember könnyebben tudja elviselni a hiányt, a csalódást vagy a visszautasítást
Tehát már nem a múlt hiányait próbáljuk pótolni a jelenben, hanem fokozatosan megszületik bennünk egy belső, gondoskodó én-rész.
Az életünk pedig már nem a hiányérzet körül forog majd, hanem a kapcsolódás, a szabadság és a valódi jelenlét körül.