Amikor először sejtjük meg, hogy nem feltétlenül kell egész életünkben ugyanazokat a történeteket újra és újra lejátszanunk, megszülethet bennünk a döntés az önismereti munkára.
Hogyan fordulhat elő, hogy valaki nagyon vágyik a szeretetre, de nehezen tud szeretetet adni?
Kisgyermekként természetes, hogy önközpontúak vagyunk. Ez nem önzés, hanem fejlődésbeli sajátosság.
Ha gyermekkorunkban tartós érzelmi hiányt, elhanyagolást vagy feltételes szeretetet élünk meg, felnőttként továbbra is ezt a hiányzó élményt fogjuk keresi. A lelkünkben mindig ott lesz egy kielégítetlen szükséglet: a szeretet, az elfogadás, a biztonság, a figyelem vagy az elismerés iránti vágy.
